Hello, szia, aloha!

Elérkezett a nyár utolsó hónapja is, de én még mindig itthon lapulok 4 fal közé zárva és várom a csodát, hogy végre történjen is valami. Egész nyáron csak egyszer voltam lent a Balatonon, az is múlt vasárnap volt, mikor a barátommal és a szüleivel ellátogattunk Boglárra, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk végre - ami rám is fért már hiszen idén nyáron sehol nem voltam szinte. A nyár első felére még csak nem is emlékszem, olyan gyorsan elrepült az idő, hogy pislogni sem volt időm. Ha valaki évközben azt mondta volna nekem, hogy idén bizony nem nagyon kerülök víz közelébe, nos, akkor valószínűleg kinevettem volna, pedig nagyon is igaza lett volna, de hát sajnos az ilyen dolgokat nem igen szokták előre látni az emberek s így tehát én sem sejtettem, hogy bébiszitterkedni kell majd.... "dobpergést..." A vicc az egészben az, hogy még csak semmilyen baba nincs a képben csupán egy 80 év feletti férfire - a nagyapámra - kell vigyáznom több okból is kifolyólag. Tudom, talán egy kicsit furcsának, gyerekesnek és egyenesen ijesztőnek tűnhet, de ez az igazság. Na de, kezdjük is az elején, hogyan jutottam el idáig.

 Valamikor a nyár közepe felé a nagyanyámat be kellett vinnünk a kórházba, mert nem érezte túlságosan jól magát és nem akartuk, hogy bármi baja is legyen. Hosszú időbe telt, mire kivizsgálták a nagyanyámat s mikor végeztek, a doki elmondta, hogy már gyógyszerekkel nem lehet tovább játszani, pészmékert kell beültetni helyette. Mi rágtuk is a körmünket, hogy vajon mi lesz, hogy rendben lesz-e minden vele és az igazat megvallva, én még izgulok, mi is fog történni, bár szerintem ez normális ebben a helyzetben. A lényeg tulajdonképpen az, hogy a nagyanyám már egy hónapja talán Mosdóson van, ahol figyelnek rá és ha valami baj van, egy nővér vagy egy orvos pillanatokon belül mellette van, eközben én hétköznap napi 0-24-ben figyelek a nagyapámra, mert már igen csak rosszul lát, de még mindig követne el óriási hülyeségeket és ezt bizony nekem kell megakadályoznom, mikor anyu éppen dolgozik. A legváratlanabb az egészben az - és talán a legironikusabb is -, hogy pár éve a nagyapámat szintén Pécsen műtötték, mert szívrohama volt, de szerencsésen túlélte s mindez szintén a szülinapom körül zajlott (pont mint idén azzal a különbséggel, hogy a nagyanyámat Aug. 10.-én fogják kés alá fektetni és nem lehet tudni, még meddig fogják bent tartani). Ez a nagy büdös helyzet velem, de persze én egy cseppet sem keseredtem el - vagy legalábbis nem csak a rossz dolgokra próbálok összpontosítani. Ami azt illeti, van egy-két tervem augusztusra, amit remélem meg tudok valósítani. Íme a lista: 

1. Hooligans koncert Balatonlellén: Augusztus 19.-én Pénteken lesz majd egey fellépésük lellén a Szabadtéri Színpadon, ahova feltétlenül szeretnél eljutni hiszen ez az egyik olyan magyar zenekar, amit egyszerűen imádok! Egyszer voltam az egyik koncertjükön és fergeteges bulit csaptak, ami után persze zúgott is rendesen a fülem, mivel a színpad közelében voltam, de egy cseppet sem bántam. Imádom az együttest és szeretnék még egy koncertjükre eljutni, mielőtt beköszönt az ősz.
2. BB fesztivál aug. 18-21. között: eddig minden évben ellátogattunk, maximum egyszer vagy kétszer hagytuk ki valami miatt, de ahányszor ott voltunk, annyiszor éreztük fergetegesen magunkat. Tavaly például az unokahúgommal látogattunk le egyszer kettesben vonattal és óriási élmény volt, élveztem. Ha tehetem, lenézek majd, rám fér már egy kis kikapcsolódás.
3. Suicide Squad a mozikban: egy újabb DC Comics-os szuperhősfilm, ami egy bűnözőkből álló osztag történetét mutatja be. Egy kissé őrült az egész film, de pont ezért olyan szuper. Először az egyik barátnőm áradozott róla és mikor rákerestem az előzetesére, én is nagyon megszerettem és szeretnék eljutni a moziba, hogy megnézhessem a várva várt Öngyilkos osztagot. Minden esetre nálam a film az előzetese alapján 10 pontból 99-et kap.

 Ez a három program a legfontosabb és a legérdemlegesebb is, hiszen a többi az inkább szükséges, mintsem kikapcsoló. A listámon olyanok szerepelnek, mint az őszi nagy bevásárlás, ahol füzetekkel, írószerekkel és hasonlókkal töltjük fel a nem létező kosaramat, hogy ne kelljen már szeptemberben is azzal foglalkozni. A másik tervemre pedig nem tudom mennyire fog sor kerüln vagy hogy mikor, mert igen kevés pénzből kell gazdálkodnom. Nos, ez van, ha az embernek elválnak a szülei... :) 

 Hey, darling! "pötyög és gondolkodik...."
 Az ember azt hinné, egy blogon a kezdés sosem lehet annyira nehéz, mint mondjuk egy történet írásánál, mikor annak ellenére, hogy vagy ezerszer átnézi az ember saját írását mégis csupán a kétezredik alkalommal látja meg a legapróbb hibáit - nos, én most így vagyok. Sosem szerettem elkezdeni valamit, inkább a dolgok közepébe vágtam, amiből (mondanom sem kell) nem mindig sült ki túl sok jó! Na de most nézzük csak mi is változott bennem?! Nos, egy kicsit felnőttesebb lettem és többé már nincs szükségem olyan férfiakra az életemben, akik csak visszahúznak... Igen, igen... nagyjából egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre kijelentsem: túltettem magam az exemen, de most ne is beszéljünk a múltról! :) "És igen, tudom, kicsit szedett-vedettnek tűnök..."

 Elárulok még egy dolgot magamról. Nem szeretem a felesleges beszédet és könnyen a lényegre térek, ammi miatt néha kimarad a körítés és az ilyen alkalmakkor szokott hirtelen kicsúszni a számon egy kérdés, amivel a dolgok közepébe szoktam vágni. És hogy ez most se legyen másképp, összeírtam pár kérdést, hogy összefoglalhassam, miért is nyitottam meg ezt a blogot:

1. Mi is a blog témája egészen pontosan? - Ha igazán őszinte szeretnék lenni, azt mondanám, hogy egy olyan lap ez a Mad Hatter, ahova az agymenéseim, gondolataim leírom. Nem feltétlenül fogok csak a mindennapjaimról írni, lehet egy-két szépségápolási tippet hozok, linkeket mentek el, amiket máskor is meg szeretnék tekinteni, stb...
2. Honnan jött a Mad Hatter (Őrült kalapos) elnevezés? - Erre igazán egyszerű a válaszom. Zenehallgatás közben ugrott be, mikor egy nemsokára megjelenő film (Suicide Squad) egyik dalának címével szemezgettem. Hogy miért pont ez? Csupán azért, mert számomra a kalap, mint divatkiegészítő, kicsit bohóás benyomást nyújt, ugyanakkor nem sokan viselnek kalapot mostanából - jóllehet, én sem, de a bohókás rész nagyon is jellemző rám (néha igen csak hangulatember vagyok).
3. Miért pont a Loreyna művésznév jutott az eszembe? - Sokat kutattam olyan név után, amit igazán az enyémnek érezhettem és végül eljutottam ehhez. De ha nem szeretitek a nyelvtörőt, nyugodtan hívjatok Lore-nak! :)

 Ezer köszönet Efruse-nak, Lindának és Nikkinek a csodás kódokért! :) Új bejegyzéssel nemsokára jelentkezek, addig is köszönöm a figyelmet! :)

U.I.: Az oldalra folyamatosan kerülnek fel a tartalmak, lehetséges, hogy néha változtatok ezt-azt majd! Addig is tudtok üzenni nekem a chat-en vagy akár a Vendégkönyvön keresztül!