A mai nap már másodszorra jelentkezek, bár ez egy kicsit más jellegű bejegyzés lesz. Arra gondoltam, hogy egy kicsit elmélkedek arról, hogy mi is a baj a véleményalkotással vagy annak a hiányával. Lehet, hogy nem vagyok filozófus, sem irodalom tanár vagy esetleg egy hivatásos tanácsadó, pszichológus, de azért remélem, hogy ezzel a kis irományommal tudok valamennyit segíteni a rászorulóknak s mindemellett ki is írom magamból a gondolataim, a véleményem ezzel a témával kapcsolatban. Még mielőtt belekezdenék, szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy ez csak egy cikk, amivel nem szeretnék senkit sem megbántani! Kezdjük is a legelején azzal, hogy mi is a véleményalkotás és miért jó, ha van saját véleményünk. 

Mivel nem vagyok szakember és még csupán 19 éves vagyok, lehet, hogy mások kicsit lehetetlennek tartanák, hogy pont én írok egy ilyen jellegű cikket, azzal állnának elő, hogy még túl fiatal vagyok az ehhez hasonló témákhoz, de én szeretném azt hinni, hogy már kellően benőtt a fejem lágya és már nem kell azon rágódnom, hogy vajon mit gondolnak erről mások. Tehát, visszatérve a témához, a véleményalkotás egy olyan folyamat, ahol az ember levonja saját következtetését egy adott helyzettel, dologgal, emberrel vagy bármi mással kapcsolatban, rövidebben fogalmazva megalkotja a véleményét valamiről. A vélemény pedig véletlenül sem keverendő össze a véleményalkotással, hiszen annak a folyamatnak a végterméke úgymond. (Na jó, ez egy kicsit talán túlságosan is szőrszálhasogató...) Ahhoz, hogy véleményt alkothassunk nem csupán egy benyomás szükséges, hanem szerintem fontos befolyásoló tényező az ember saját maga is, hiszen (jobb esetben) mindenkinek megvan a véleménye, de talán ezt a véleményt nem mindig oszthatja vagy osztja meg. Persze vannak kivételek minden alól, ezt nem tagadom. 

Hogy miért fontos, hogy legyen saját véleményünk? Miért fontos, hogy ne csak azokat a megrágott modnatokat ismételgessük, amiket például a legjobb barátnőnk éppen egy perccel ezelőtt sütött el? Hát, ahogy azt már én is tapasztaltam, saját vélemények, gondolatok nélkül az embert semmibe veszik és még csak nem is figyelnek rá, úgy kezelik, mint egy kiskutyát, akit bármikor befolyásolni lehet úgy, hogy még csak észre sem veszik. Fontos, hogy saját véleményünk legyen azért, hogy döntéseinket saját magunk tudjuk meghozni, tanulhassunk mások hibájából és megakadályozzunk egy rosszmájú pletyka terjedését. De vajon az mi a helyzet akkor, ha valaki le akarja nyűgözni a másikat azzal, hogy álláspontján "változtat"? Mennyire befolyásolhatja az életünket egy rossz döntés? Elgondolkodtatok már azon, hogy ti mit tennétek ebben a helyzetben? Bevallom, hogy én már igen és át is éltem ugyanezt, ha úgy vesszük nem is olyan régen, nagyjából egy évvel ezelőtt. 

Tavaly egy szörnyű kapcsolatom ért véget az ősz közepe felé, ami az elején nem is indult annak. A srác, akivel voltunk nálam nagyjából egy évvel volt idősebb, de agyilag szerintem megragadt a 10 évesek szintjén, legalábbis bizonyos témákban. Régebben nekem úgy tűnt, hogy tudja mit akar és küzd is az álmai elérése érdekében, de most már látom, hogy csak a szája volt nagy. A témához igazából úgy kapcsolódik ez a kis történet, hogy mialatt együtt voltunk, teljesen megváltoztam és annyira ragaszkodtam a sráchoz, hogy képtelen voltam arra gondolni, hogy vajon jó-e nekem, ha miatta megváltoztatom egyes szokásaim, véleményem. Most már tudom a választ, és az bizony nem az igen. Már megbántam, hogy találkoztam vele és azt kívánom, hogy bárcsak minden másképp alakult volna. Egy évvel ezelőtt még nem jutottam el arra a szintre, hogy megérthessem, hogy ő nem a legjobb választás számomra. Bármit megtettem volna érte, de ő megbántott és helyettem összejött egy másik lánnyal rögtön a szakításunk után nemsokkal. Na, miután ezt megtudtam, kiakadtam. A tanulság ebből az esetből pedig az, hogy nem szabad hagyni, hogy mások miatt megváltoztassuk a véleményünket - az persze idővel változhat, de ne engedjük, hogy befolyásoljanak mások.

Az előbbi kis példa alapján remélem tudtam érzékeltetni a saját vélemények fontosságát. Remélem kivehető volt minden...

Befejezésképpen pedig annyit mondanék még el, hogy néha az emberek megsértődnek, ha elmondják róluk az igazat, amit látnak rajtuk, még akkor is, ha azt egy jó barát mondta és építő jelleggel. Az ilyen helyzetekben nem szabad önmagunkat okolnunk, hanem inkább rá kell vezetni a barátunkat, ismerősünket, hogy csupán segíteni szerettünk volna. Ha nem érti meg, akkor adni kell neki egy kis időt, hogy megeméssze a hallottakat.